Először egy jó hír. Tanulmányok igazolják, hogy a gyermekek már egy éves koruk előtt képesek az együttérzésre. Sírnak, ha mások is sírnak, és nevetnek, ha a többiek nevetnek. Egy kétéves már képes megvigasztalni a másikat. Törődik a barátjával, ha annak fáj valamije, felkínálja a kedvenc játékát a síró testvérének vagy készségesen megosztja az édességet a többi gyerekkel. A tudósok ezért hisznek abban, hogy a 2-3 éves gyermekek természetes empátiával és altruizmussal rendelkeznek.
És most a rossz hír. Körülbelül négy éves korban a gyermekek már tudják, hogy hazudni, szándékosan bántani a másikat vagy lopni nem szabad. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy nem próbálják meg legalább egyszer becsapni a szüleiket, hogy valamilyen előnyhöz jussanak. Ebben a korban kezdik tudatosítani, hogy másoknak is vannak érzéseik és szándékaik. Ezzel pedig kéz a kézben jár a felfedezés, hogy a rossz viselkedés hatalmas eszköz lehet.